Mesélni van mit, rögtön kezdem a legutolsó, legfrissebb élménnyel, a múlt heti hazautammal. J Kishugom múlt héten lediplomázott (külkeres közgazdász lett belőle J ), és mivel itt hosszú hétvége volt – júniusban kettő is volt ilyen – nyaralás gyanánt hazautaztam pár napra. Szabadságot még nem engednek kivenni, ki kell várni a próbaidő végét.
Megvettem a vonatjegyet – bécsi átszállással – már jó pár héttel előtte. Szerda délután oda, vasárnap este vissza.
Nahát Adrika fel is szállt a fél 4-es Railjetre, ugyan hallotam a kolléganőmtől, hogy némi vihar várható, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, mivel vonaton ültem ugye. Aztán elindult a vonat, majd valamivel több, mint fél óra múlva meg is állt Rosenheimban, ahol elvileg nem szabadna neki. Ekkor bemondta a kalauz, hogy röpke fél órát állunk majd itt, mert leszakadt a felsővezeték München és Salzburg között. Gondoltam, ezt még talán behozza, de a fél órából nemsokára kettő és fél lett, és sok felsővezeték szakadás némi síneken heverő fával tarkítva. A bécsi csatlakozást lekéstem volna, annyi szerencsém volt, hogy előttem egy budapesti ült, aki elhozott Budapestig kocsival (ezúton is köszönöm neki még egyszer J ). Egyszóval cirka két és fél órát töltöttünk Rosenheimban a pályaudvaron. Miután egy vonatpótló busz indult Salzburgba és voltunk rá körülbelül kétszázan, maradt az aznapra jutó utolsó megoldás, miután a mi vonatunkat visszafordították Münchenbe. Személyvonattal jutottunk el Freilassingba, egyszer kellett átszállni… cirka két és fél óra volt az út, úgy nagyjából. Freilassingban bevágódtunk egy taxiba (igen, magyar volt a taxis, persze nem szólalt meg csak az út végén, mire kitárgyaltuk, hogy biztos át akar vágni és ezért megyünk kerülőúton… :D:D:D ) és így értük el a kilenc óra után induló bécsbe tartó vonatot.
Fél háromra értünk Budapestre, itt várt hugi (neki is köszönöm J) Fél ötre kerültem ágyba hajnalban. Végülis összességében 4 órával később a számítottnál. Annyira nem vészes. J
A hétvége jól telt, sajnos gyorsan… A vasárnapi visszaút már sokkal zökkenő mentesebb volt, de legalábbis nem szakadt el sehol a vezeték. J
Azért a lakáskeresés nem volt egyszerű és igazából ez kislakás itt nem messze a munkahelytől egy végső megoldás volt, mert a nagysága nem áll arányban az árával, de elsőnek tökéletesen megfelel. Itt lakik néhány kollégám, úgyhogy társaság is akad. J
Egyébként a legtöbb ember, aki kiadja a lakását megvárja, míg legalább száz ember jelentkezik, ezek után kezd szortírozni, kiválasztani azt, hogy ki alkalmas arra, hogy egyáltalán megnézze a lakást… Nekem tízből egyszer sikerült. :D Biztos rossz motivációs levelet írtam, de a fene se gondolta, hogy könnyebb itt álláshoz jutni, mint lakáshoz. J Ne ejtsünk szót arról a nőről, aki azért nem állt velem szóba, mert nem beszéltem németül. Remélem belenyúlt a „tutiba” ;)
A munka érdekes, bővebben nem mesélhetek róla, mert szupertitkos. :P Lassan több a magyar, mint a német, ma is bemutattak nekünk egy magyar kollégát. Úgy általában igaz egyébként, hogy rengeteg a külföldi, de mindezek ellenére még mindig tartanak tőlü(n)k az itteniek. Szóval szeretik a virslit meg a sört, de ez van, ezt kell szeretni.
Az időjárásról annyit, hogy hol szakad az eső, hol meg lehet gyulladni olyan meleg van. Most körülbelül öt percenként változik, de van amikor reggel elindulok munkába póló, pulcsi rajta kabát, és még így is majd megfagyok… mire beérek verőfényes napsütés, 25 fok. :D A Pünkösdös hosszúhétvégén kirándultunk egyet, remek volt, fészbukon találtok róla képeket. Csoda idő volt, jó volt a társaság… igazán feltöltődtem egy vacaknak mondható hét után.
A három hónap mérlege tulajdonképpen jópár új ismerős, akiből barát is lehet, pár ezer kilométernyi utazás, egy lagzi (barátnőé, nem az enyém), két rossz cipzár, egy elszakadt táska és egy szakítás (ami kissé megviselt), emiatt némi depresszió honvággyal fűszerezve… de ami nem öl meg az megerősít ugye. J Ezért nem írtam ide semmit sokáig. Na, most már mindent tudtok, azt is, amit nem kéne. J
Most megyek, sok még a tennivaló a lakásban. A legközelebbi bejegyzésre nem kellesz ennyit várni ígérem. J