Ekezetek nelkul

A mai posztot a munkahelyemrol irom (irtam). Ma van az elso munkanap es nem igazan van mit csinalni, napi teendoink ugyanis jelentosen fuggnek egy nagy bajor autogyartol, ahol Karacsony elotti heten es az uj ev elso heteben is az emberek nagy tobbsege szabadsagon volt.
Ma van tehat az elso munkanap, es ez az embertömegen is meglatszott ma reggel, a metroban. Az utobbi par honapban gyakran jarok be a varos masik felebol dolgozni, ami baratok kozt is bo fel ora metrozast jelent, atszallassal, varakozassal egyutt. Tulajdonkeppen nem is az utazas hosszusaga a bosszanto, inkabb a mindennapos nyomor ami reggelente fogad a fopalyaudvaron. Ha 2 percenkent jonne a metro, akkor tudna szerintem ezt az ember aradatot elfuvarozni kenyelmesen, az 5 perces idokozokben viszont annyi ember halmozodik fel a peronon, hogy elfordult, hogy ket metrot is elszalaszottam. Nem fertem be egyszeruen. :)
Mikor idekerultem - latva a tomeget - meggyozodesem volt, hogy a varosban mindenki ennek az autogyarnak dolgozik. :) Hiszen akkor teruletet elfoglal, es annyi embert magaba szippant reggelente, hogy egyaltalan nem csodalkoztam volna rajta, ha tenyleg igy van. :) A mai napig nem tudom hany embert is foglalkoztatnak, kozvetve illetve kozvetlenul, de majd egyszer utananezek.


Egyszoval ma eleg nyugis napunk van, ami azert nagy mennyisegben unalmas, de remeljuk a helyzet meg a holnapi nap folyaman valtozik.
Az ido most eleg vacak, de legalabb nem esik, nezzuk a pozitiv oldalat a dolognak. Tegnap kerdezte a Kedves, hogy tudom-e Munchen milyen magasan fekszik a tengerszint felett - nem tudtam a megfejtest. 600m! Legalabbis ezt mondja a gps. Elvileg ilyen magassagban az oxigen is kevesebb, lehet hogy ezert van annyi kamikaze biciklis is az utakon, nem jut eleg oxigen a fejukbe... Na de ez csupan durva kovetkeztetes. :)
A biciklis forgalomban egyebkent itt szigoru rend uralkodik, vannan kerekparutak, rendszerint a jardabol lecsipve, ahol a bicikliseknek menetirany szerint kell haladniuk. A renitenseket megbunteti a rendorseg, de amugy a biciklistak is siman neked mennek, illetve anyaznak, ha te epp nem vagy tisztaban a szabalyokkal, es menetirannyal szemben mereszelnel tekerni. A kerekparuton nem tanacsos setalni sem egyebkent, nem kerulnek ki, inkabb "pengetik" a csengot. Telen, nyaron tekernek, vannak olyan elhivatottak is, akik nyakig ero hoban es/vagy viharos szelben, esoben is biciklivel jonnek, mennek dolgozni, vagy barhova mashova.
Nekem eddig meg nem sikerult eljutnom, de biciklim mar van. :) Sot, hasznalatban is volt, mielott bekoszontott ez a remek ido decemberben.
Ujevi fogadalmaim kozott szerepel, hogy tobbet fogok mozogni, szerencsere van aki osztonozzon (morogjon, ha nem megyek vele. :)) ).


Az uj ev elso 9 napja egesz jol telt, bar nem volt tul akciodus. Na sebaj meg hatravan 366-9= 357 nap! Ugye szokoevet irunk? Vagy szamoljak csak december 21-ig?:) Ez a majak eve lesz, akar honnan is nezem. Tegnap azt mondtak a teveben, hogy a majak oroksegenek nagy reszet a hoditok megsemmisitettek, es hogy csupan par irasos emlek maradt meg, koztuk ez a naptar is... honnan veszik, hogy nem volt folytatasa egy masik papiron, ami idokozben elveszett? Vegulis elobb utobb kiderul. Egy parszor mar volt vilagvege, talan ezt is tuleljuk majd. 

Egy régóta várt bejegyzés… :)

Igen, valóban régen várt… én magam is szerettem volna már régen megírni, de valahogy sosem volt időm (türelmem) leülni a gép elé és egy épkézláb sztorit kanyarintani. :)

Tehát még mindig München. December 30-án múlt 9 hónapja, hogy itt vagyok ebben a nagyvárosban, és bevallom őszintén, míg az elején nagyon idegennek éreztem, mára ez annál inkább megváltozott bennem. Azt mondják, hogy legalább fél év kell, mire az emberben megfogalmazódik, hogy jól érzi-e magát az adott helyen, vagy leginkább veszi a nyúlcipőt és hazamegy. Én a maradás mellett voksoltam, persze ebben közrejátszott azért egy két tényező.

Egyik kedves barátom azt tanácsolta, hogy München városrészeiről is írhatnék… jó ötletnek tartom, de kell hozzá némi idő és kutatómunka, úgyhogy most inkább a kedvenc helyeimet osztom itt meg veletek.

Egyik ilyen az Angol Kert, ami azonnal belopta magát a szívembe. :) Emlékszem, hogy az első hétvégén is, amit itt kint töltöttem, ide jöttünk ki sétálni, leülni egy sörre a többiekkel. Sokat segített, hogy már az első pár napban otthonosabban érezzem itt magam, amit ezúton is köszönök az érintetteknek. :)

Egyébként maga az Angol Kert egy óriási park – közpark a helyes megnevezés? – , ahogy a wikipédián is lehet róla olvasni, nagyobb, mint a new york-i Central Park, de kisebb mint a londoni Richmond Park. Münchenre úgy általában igaz, hogy sok a zöld terület, ezen a parkon keresztül például a város „szélétől” egészen a városközpontig be lehet sétálni. Ezt tettem a héten én is. Nagyon jó idő volt, majdhogynem koratavasz. 

A park mellett található egy területen Schwabing városrész, ahol sokféle szórakozóhely található, és amelyet „kettészel” a Leopoldstrasse, amit a kedvesem versenypályának hív. Esténként valóban lehet látni egy két autót, akik gyorsulgatnak, de olyat is lehet látni, aki 20-szal korzózik – azt tettetve, hogy éppen parkolóhelyet keres –, hogy mindenki megcsodálhassa az autóját.

Na de térjünk vissza a kedvenc helyekhez…

Mint minden nőszemély, én is szeretek butikolni, még ha nem is vásárolok semmit, felpróbálni nem kerül semmibe. :) Ebből a szempontból a Sendlinger Tor, Marienplatz és a Karslplatz közötti terület – bevásárló utcák a kedvenceim, ahol egyik boltból a másikba lehet szédülni. Na igen… :) Vannak itt is plázák, de a bevásárló utcának megvan a maga hangulata.  

Kedvencek közé tartozik még az Olimpiapark, de azt hiszem, ez megér egy külön posztot, hiszen története van.

Mióta nem írtam ide, sok minden történt velem. Volt közte olyan is, amikor bárd lebegett a fejem felett, és volt olyan is amikor én lebegtem – na nem úgy. :D 

Boldog Új Évet Mindenkinek! :) És ha már az újévnél tartunk, ígérem többet fogok írni. :)