Egy régóta várt bejegyzés… :)

Igen, valóban régen várt… én magam is szerettem volna már régen megírni, de valahogy sosem volt időm (türelmem) leülni a gép elé és egy épkézláb sztorit kanyarintani. :)

Tehát még mindig München. December 30-án múlt 9 hónapja, hogy itt vagyok ebben a nagyvárosban, és bevallom őszintén, míg az elején nagyon idegennek éreztem, mára ez annál inkább megváltozott bennem. Azt mondják, hogy legalább fél év kell, mire az emberben megfogalmazódik, hogy jól érzi-e magát az adott helyen, vagy leginkább veszi a nyúlcipőt és hazamegy. Én a maradás mellett voksoltam, persze ebben közrejátszott azért egy két tényező.

Egyik kedves barátom azt tanácsolta, hogy München városrészeiről is írhatnék… jó ötletnek tartom, de kell hozzá némi idő és kutatómunka, úgyhogy most inkább a kedvenc helyeimet osztom itt meg veletek.

Egyik ilyen az Angol Kert, ami azonnal belopta magát a szívembe. :) Emlékszem, hogy az első hétvégén is, amit itt kint töltöttem, ide jöttünk ki sétálni, leülni egy sörre a többiekkel. Sokat segített, hogy már az első pár napban otthonosabban érezzem itt magam, amit ezúton is köszönök az érintetteknek. :)

Egyébként maga az Angol Kert egy óriási park – közpark a helyes megnevezés? – , ahogy a wikipédián is lehet róla olvasni, nagyobb, mint a new york-i Central Park, de kisebb mint a londoni Richmond Park. Münchenre úgy általában igaz, hogy sok a zöld terület, ezen a parkon keresztül például a város „szélétől” egészen a városközpontig be lehet sétálni. Ezt tettem a héten én is. Nagyon jó idő volt, majdhogynem koratavasz. 

A park mellett található egy területen Schwabing városrész, ahol sokféle szórakozóhely található, és amelyet „kettészel” a Leopoldstrasse, amit a kedvesem versenypályának hív. Esténként valóban lehet látni egy két autót, akik gyorsulgatnak, de olyat is lehet látni, aki 20-szal korzózik – azt tettetve, hogy éppen parkolóhelyet keres –, hogy mindenki megcsodálhassa az autóját.

Na de térjünk vissza a kedvenc helyekhez…

Mint minden nőszemély, én is szeretek butikolni, még ha nem is vásárolok semmit, felpróbálni nem kerül semmibe. :) Ebből a szempontból a Sendlinger Tor, Marienplatz és a Karslplatz közötti terület – bevásárló utcák a kedvenceim, ahol egyik boltból a másikba lehet szédülni. Na igen… :) Vannak itt is plázák, de a bevásárló utcának megvan a maga hangulata.  

Kedvencek közé tartozik még az Olimpiapark, de azt hiszem, ez megér egy külön posztot, hiszen története van.

Mióta nem írtam ide, sok minden történt velem. Volt közte olyan is, amikor bárd lebegett a fejem felett, és volt olyan is amikor én lebegtem – na nem úgy. :D 

Boldog Új Évet Mindenkinek! :) És ha már az újévnél tartunk, ígérem többet fogok írni. :)