Ekezetek nelkul

A mai posztot a munkahelyemrol irom (irtam). Ma van az elso munkanap es nem igazan van mit csinalni, napi teendoink ugyanis jelentosen fuggnek egy nagy bajor autogyartol, ahol Karacsony elotti heten es az uj ev elso heteben is az emberek nagy tobbsege szabadsagon volt.
Ma van tehat az elso munkanap, es ez az embertömegen is meglatszott ma reggel, a metroban. Az utobbi par honapban gyakran jarok be a varos masik felebol dolgozni, ami baratok kozt is bo fel ora metrozast jelent, atszallassal, varakozassal egyutt. Tulajdonkeppen nem is az utazas hosszusaga a bosszanto, inkabb a mindennapos nyomor ami reggelente fogad a fopalyaudvaron. Ha 2 percenkent jonne a metro, akkor tudna szerintem ezt az ember aradatot elfuvarozni kenyelmesen, az 5 perces idokozokben viszont annyi ember halmozodik fel a peronon, hogy elfordult, hogy ket metrot is elszalaszottam. Nem fertem be egyszeruen. :)
Mikor idekerultem - latva a tomeget - meggyozodesem volt, hogy a varosban mindenki ennek az autogyarnak dolgozik. :) Hiszen akkor teruletet elfoglal, es annyi embert magaba szippant reggelente, hogy egyaltalan nem csodalkoztam volna rajta, ha tenyleg igy van. :) A mai napig nem tudom hany embert is foglalkoztatnak, kozvetve illetve kozvetlenul, de majd egyszer utananezek.


Egyszoval ma eleg nyugis napunk van, ami azert nagy mennyisegben unalmas, de remeljuk a helyzet meg a holnapi nap folyaman valtozik.
Az ido most eleg vacak, de legalabb nem esik, nezzuk a pozitiv oldalat a dolognak. Tegnap kerdezte a Kedves, hogy tudom-e Munchen milyen magasan fekszik a tengerszint felett - nem tudtam a megfejtest. 600m! Legalabbis ezt mondja a gps. Elvileg ilyen magassagban az oxigen is kevesebb, lehet hogy ezert van annyi kamikaze biciklis is az utakon, nem jut eleg oxigen a fejukbe... Na de ez csupan durva kovetkeztetes. :)
A biciklis forgalomban egyebkent itt szigoru rend uralkodik, vannan kerekparutak, rendszerint a jardabol lecsipve, ahol a bicikliseknek menetirany szerint kell haladniuk. A renitenseket megbunteti a rendorseg, de amugy a biciklistak is siman neked mennek, illetve anyaznak, ha te epp nem vagy tisztaban a szabalyokkal, es menetirannyal szemben mereszelnel tekerni. A kerekparuton nem tanacsos setalni sem egyebkent, nem kerulnek ki, inkabb "pengetik" a csengot. Telen, nyaron tekernek, vannak olyan elhivatottak is, akik nyakig ero hoban es/vagy viharos szelben, esoben is biciklivel jonnek, mennek dolgozni, vagy barhova mashova.
Nekem eddig meg nem sikerult eljutnom, de biciklim mar van. :) Sot, hasznalatban is volt, mielott bekoszontott ez a remek ido decemberben.
Ujevi fogadalmaim kozott szerepel, hogy tobbet fogok mozogni, szerencsere van aki osztonozzon (morogjon, ha nem megyek vele. :)) ).


Az uj ev elso 9 napja egesz jol telt, bar nem volt tul akciodus. Na sebaj meg hatravan 366-9= 357 nap! Ugye szokoevet irunk? Vagy szamoljak csak december 21-ig?:) Ez a majak eve lesz, akar honnan is nezem. Tegnap azt mondtak a teveben, hogy a majak oroksegenek nagy reszet a hoditok megsemmisitettek, es hogy csupan par irasos emlek maradt meg, koztuk ez a naptar is... honnan veszik, hogy nem volt folytatasa egy masik papiron, ami idokozben elveszett? Vegulis elobb utobb kiderul. Egy parszor mar volt vilagvege, talan ezt is tuleljuk majd. 

Egy régóta várt bejegyzés… :)

Igen, valóban régen várt… én magam is szerettem volna már régen megírni, de valahogy sosem volt időm (türelmem) leülni a gép elé és egy épkézláb sztorit kanyarintani. :)

Tehát még mindig München. December 30-án múlt 9 hónapja, hogy itt vagyok ebben a nagyvárosban, és bevallom őszintén, míg az elején nagyon idegennek éreztem, mára ez annál inkább megváltozott bennem. Azt mondják, hogy legalább fél év kell, mire az emberben megfogalmazódik, hogy jól érzi-e magát az adott helyen, vagy leginkább veszi a nyúlcipőt és hazamegy. Én a maradás mellett voksoltam, persze ebben közrejátszott azért egy két tényező.

Egyik kedves barátom azt tanácsolta, hogy München városrészeiről is írhatnék… jó ötletnek tartom, de kell hozzá némi idő és kutatómunka, úgyhogy most inkább a kedvenc helyeimet osztom itt meg veletek.

Egyik ilyen az Angol Kert, ami azonnal belopta magát a szívembe. :) Emlékszem, hogy az első hétvégén is, amit itt kint töltöttem, ide jöttünk ki sétálni, leülni egy sörre a többiekkel. Sokat segített, hogy már az első pár napban otthonosabban érezzem itt magam, amit ezúton is köszönök az érintetteknek. :)

Egyébként maga az Angol Kert egy óriási park – közpark a helyes megnevezés? – , ahogy a wikipédián is lehet róla olvasni, nagyobb, mint a new york-i Central Park, de kisebb mint a londoni Richmond Park. Münchenre úgy általában igaz, hogy sok a zöld terület, ezen a parkon keresztül például a város „szélétől” egészen a városközpontig be lehet sétálni. Ezt tettem a héten én is. Nagyon jó idő volt, majdhogynem koratavasz. 

A park mellett található egy területen Schwabing városrész, ahol sokféle szórakozóhely található, és amelyet „kettészel” a Leopoldstrasse, amit a kedvesem versenypályának hív. Esténként valóban lehet látni egy két autót, akik gyorsulgatnak, de olyat is lehet látni, aki 20-szal korzózik – azt tettetve, hogy éppen parkolóhelyet keres –, hogy mindenki megcsodálhassa az autóját.

Na de térjünk vissza a kedvenc helyekhez…

Mint minden nőszemély, én is szeretek butikolni, még ha nem is vásárolok semmit, felpróbálni nem kerül semmibe. :) Ebből a szempontból a Sendlinger Tor, Marienplatz és a Karslplatz közötti terület – bevásárló utcák a kedvenceim, ahol egyik boltból a másikba lehet szédülni. Na igen… :) Vannak itt is plázák, de a bevásárló utcának megvan a maga hangulata.  

Kedvencek közé tartozik még az Olimpiapark, de azt hiszem, ez megér egy külön posztot, hiszen története van.

Mióta nem írtam ide, sok minden történt velem. Volt közte olyan is, amikor bárd lebegett a fejem felett, és volt olyan is amikor én lebegtem – na nem úgy. :D 

Boldog Új Évet Mindenkinek! :) És ha már az újévnél tartunk, ígérem többet fogok írni. :)

Harmadik bejegyzés (tudom, fantáziadús cím :)) )

Tegnap volt 3 hónapja, hogy itt vagyok, ebben a szép városban. Itt ülök a kislakásban, még nagyon sok pakolni, rendezni és takarítani való van. A hosteles (munkásszállós?) lyuk után nagyon tudom értékelni ezt a kis életteret, saját zugot.

Mesélni van mit, rögtön kezdem a legutolsó, legfrissebb élménnyel, a múlt heti hazautammal. J Kishugom múlt héten lediplomázott (külkeres közgazdász lett belőle J ), és mivel itt hosszú hétvége volt – júniusban kettő is volt ilyen – nyaralás gyanánt hazautaztam pár napra. Szabadságot még nem engednek kivenni, ki kell várni a próbaidő végét.

Megvettem a vonatjegyet – bécsi átszállással – már jó pár héttel előtte. Szerda délután oda, vasárnap este vissza.

Nahát Adrika fel is szállt a fél 4-es Railjetre, ugyan hallotam a kolléganőmtől, hogy némi vihar várható, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, mivel vonaton ültem ugye. Aztán elindult a vonat, majd valamivel több, mint fél óra múlva meg is állt Rosenheimban, ahol elvileg nem szabadna neki. Ekkor bemondta a kalauz, hogy röpke fél órát állunk majd itt, mert leszakadt a felsővezeték München és Salzburg között.
Gondoltam, ezt még talán behozza, de a fél órából nemsokára kettő és fél lett, és sok felsővezeték szakadás némi síneken heverő fával tarkítva. A bécsi csatlakozást lekéstem volna, annyi szerencsém volt, hogy előttem egy budapesti ült, aki elhozott Budapestig kocsival (ezúton is köszönöm neki még egyszer J ). Egyszóval cirka két és fél órát töltöttünk Rosenheimban a pályaudvaron. Miután egy vonatpótló busz indult Salzburgba és voltunk rá körülbelül kétszázan, maradt az aznapra jutó utolsó megoldás, miután a mi vonatunkat visszafordították Münchenbe. Személyvonattal jutottunk el Freilassingba, egyszer kellett átszállni… cirka két és fél óra volt az út, úgy nagyjából. Freilassingban bevágódtunk egy taxiba (igen, magyar volt a taxis, persze nem szólalt meg csak az út végén, mire kitárgyaltuk, hogy biztos át akar vágni és ezért megyünk kerülőúton… :D:D:D ) és így értük el a kilenc óra után induló bécsbe tartó vonatot.
Fél háromra értünk Budapestre, itt várt hugi (neki is köszönöm J) Fél ötre kerültem ágyba hajnalban. Végülis összességében 4 órával később a számítottnál. Annyira nem vészes. J

A hétvége jól telt, sajnos gyorsan… A vasárnapi visszaút már sokkal zökkenő mentesebb volt, de legalábbis nem szakadt el sehol a vezeték. J

Azért a lakáskeresés nem volt egyszerű és igazából ez kislakás itt nem messze a munkahelytől egy végső megoldás volt, mert a nagysága nem áll arányban az árával, de elsőnek tökéletesen megfelel. Itt lakik néhány kollégám, úgyhogy társaság is akad. J

Egyébként a legtöbb ember, aki kiadja a lakását megvárja, míg legalább száz ember jelentkezik, ezek után kezd szortírozni, kiválasztani azt, hogy ki alkalmas arra, hogy egyáltalán megnézze a lakást… Nekem tízből egyszer sikerült. :D Biztos rossz motivációs levelet írtam, de a fene se gondolta, hogy könnyebb itt álláshoz jutni, mint lakáshoz. J Ne ejtsünk szót arról a nőről, aki azért nem állt velem szóba, mert nem beszéltem németül. Remélem belenyúlt a „tutiba” ;)

A munka érdekes, bővebben nem mesélhetek róla, mert szupertitkos. :P Lassan több a magyar, mint a német, ma is bemutattak nekünk egy magyar kollégát. Úgy általában igaz egyébként, hogy rengeteg a külföldi, de mindezek ellenére még mindig tartanak tőlü(n)k az itteniek. Szóval szeretik a virslit meg a sört, de ez van, ezt kell szeretni.

Az időjárásról annyit, hogy hol szakad az eső, hol meg lehet gyulladni olyan meleg van. Most körülbelül öt percenként változik, de van amikor reggel elindulok munkába póló, pulcsi rajta kabát, és még így is majd megfagyok… mire beérek verőfényes napsütés, 25 fok. :D

A Pünkösdös hosszúhétvégén kirándultunk egyet, remek volt, fészbukon találtok róla képeket. Csoda idő volt, jó volt a társaság… igazán feltöltődtem egy vacaknak mondható hét után.

A három hónap mérlege tulajdonképpen jópár új ismerős, akiből barát is lehet, pár ezer kilométernyi utazás, egy lagzi (barátnőé, nem az enyém), két rossz cipzár, egy elszakadt táska és egy szakítás (ami kissé megviselt), emiatt némi depresszió honvággyal fűszerezve… de ami nem öl meg az megerősít ugye. J Ezért nem írtam ide semmit sokáig. Na, most már mindent tudtok, azt is, amit nem kéne. J

Most megyek, sok még a tennivaló a lakásban. A legközelebbi bejegyzésre nem kellesz ennyit várni ígérem. J

Második bejegyzés!:))) (Fuldai Havanna klub és egyéb kalandok. :)) )

Mint ígértem, itt a folytatás. :) Ugye az első hétvégénél hagytam abba? Itt volt a volt kollégám, mint már említettem, aki most innen nem messze dolgozik, és egy kisebb csapattal elindultunk az Angol Kertbe, hogy ott élvezzük az itt nem túl gyakori napsütéses időjárást. A délután végére már egész vegyes vágott brigád kerekedett a kis csapatunkból, megismertünk egy itt dolgozó óvónénit (vagy inkább lányt) és a cégünknél dolgozó magyar származású recepciós lány is csatlakozott hozzánk. Az estét egy koktélbárban folytattuk, ahonnan még páran mentek tovább a Kunstparkba... :)

A vasárnap csendesen telt, este a Hirschparkba mentünk újdonsült ismerősömmel, egyben reménybeli leendő lakótársammal és a kedvesével. Itt ittam az eddigi legfinomabb sört itt Münchenben, úgyhogy ez kötelező program lesz, amikor meglátogattok. :)
Az első munkával töltött hetem viszonylag csendesen telt. Szerdán (vagy csütörtökön?) végre lett netem is, így tudtam kommunikálni az otthoniakkal és életjelt adni magamról. Komolyan mondom, hogy az egy hét net nélkül rendesen megrázó volt. :D Sosem gondoltam, hogy ennyire függhetek tőle.

A második hétvége hamar eltelt, szerencsére ismét jó idő volt. :) Vasárnap indultam Fuldába, ahova 5 napos Catia tanfolyamra küldtek, egy lengyel kolléganőmmel. A tanfolyam több volt, mint unalmas, de talán azért, mert a tanár nem sok gyakorlati tapasztalattal rendelkezett, és volt, hogy nekünk kellett kiigazítanunk. :)) Az estéket a tíz méterre levő Havanna vendéglátóipari egység emeletén töltöttük (na nem mindet... csak hármat. :D ) Az utolsó alkalom különösen jól sikerült számomra, amikor is egy kissé erősre kevert (rázott?) Mai Taitól elhajoltam csöppet, így a pénteki utolsó oktatási napot agonizálva töltöttem. Különösen a reggel volt fájdalmas... :))) Pénteken visszatértünk Münchenbe, este pedig ellátogattunk a HB-ba.

A harmadik hétvégén ismét ragyogó idő volt, Olimpiapark és Angol Kert volt a program szombat, vasárnap.
A húsvét előtti pár nap hamar eltelt... és sajnos az ünnepek is. Jó volt kicsit otthon lenni.
Hát röviden ennyi a történt eddig...

Lakáskeresőben vagyok, lakótárssal vagy anélkül, de jó lenne már ellépni erről a helyről. Az egy dolog, hogy túl messze van, de az ún. lakótársak sem nagyon vannak tekintettel a másikra. Különösen egy újonnan beköltözött fickó, aki legutóbb hajnali kettőkor kezdett el mosogatni a konyhában... mivel előtte valamiféle parti volt nála, szólt a "mecsetzene" (na ezt nem tudom jobban leírni, de remélem tudjátok mire gondolok), és ment a dumaparti. Már gondolkoztam valamiféle visszavágón, de kicsi ez a szoba ehhez. :))) Majd a búcsúestén talán... :]

Megváltoztattam a hátteret, hogy tetszik? Nekem az előző jobban bejött, de így talán olvashatóbb. :)

Szép estét Mindenkinek!:) Nemsokára jön a következő rész... :)

Első bejegyzés...

Nos hát én is blog írásra adtam a fejem, csupán azért, mert nem tudok mindenkinek levelet írni, így viszont mindenkihez eljut a mondandóm, aki kíváncsi rám.
Holnap délután indulok haza Húsvétolni a családdal, és gondoltam előtte megosztom veletek, hogy telt az első pár napom idekint Münchenben.
Március 30-án este érkeztem vonattal...kocsival jutottam el a szállásra, ami nem a legszuperebb, hagy némi kívánnivalót maga után...(hogy finoman fejezzem ki magam). Annyi előnye azért van, hogy jó a közlekedés, és a lehetőségekhez képest egész normális környéken van. Végülis azért esett a választásom a hostelre (vagy hívhatjuk munkásszállónak is...:))) ), mert így látatlanban nem mertem hosszabb időre semmit sem lekötni. Remélem júniusig sikerül találni valami normális és megfizethető lakást, ami nem könnyű.
Szóval visszatérve az első napra, minden kicsit idegen volt, de azt hiszem ez normális... Másnap, 31-én bementem a városba, és rögtön a főpályaudvaron sikerült eltévednem, miközben a bérletárusító helyet/bodegát/standot/irodát kerestem... Bő fél órát kóvályogtam körbe-körbe, mire megtaláltam. A bérlet ára egyébként egész korrekt, 54 eurót fizettem érte, és ezért mindent használhatok a városban, a 3. zónán belül. Azt hiszem 4 zónára, gyűrűre van felosztva a város... De ebben még nem vagyok járatos. Lényeg, hogy megérte megvenni, eddig kétszer találkoztam ellenőrrel... :) A bűntetés egyébként 40 euro...
Az első nap hamar eltelt, és el is fáradtam a végére.
Április elsején volt az első munkanapom, stílusosan bolondok napján... :D Gyorsan eltelt, bemutattak, körbevezettek, az első pár órában semmihez nem volt hozzáférésem, így nem sok mindent csináltam.
Az első hétvégén itt volt a volt kollégám és barátai, velük és pár újdonsült ismerőssel és kollégával töltöttem az egész szombatot. Egyszóval remek első hétvégém volt itt Münchenben... de ezt egy következő bejegyzésben majd... bevezetésnek ennyi is elég. :)
Folyt.köv.

u.i.: Tehetnétek javaslatokat, hogy milyenek legyenek a színek... nem tudom elég olvasható-e a szöveg. :) Köszönöm előre is.:)